Belchatow
2024. február 18-24.
Febr. 18.
Vasárnap hajnali négykor indultunk Csongrádról, 7 óra előtt álltunk meg Rétságon, éppen akkor kelt fel a nap. Átrobogtunk Szlovákián (Donovaly-ban alig volt hó a lesiklópályán), és 11 óra előtt már átléptük a lengyel határt. Jól haladtunk az autópályán, délután háromkor megérkeztünk Belchatowba. A Kubus-ban Gosia, Anna, Beata és Karolina fogadott bennünket. Ettünk egy kis húslevest, aztán besétáltunk a központba, a főtéren éppen csokoládé-fesztivál volt, körbejártuk az árusokat, (főleg élelmiszert árultak, sajtot, mézet, édességeket) Hazasétáltunk, átöltöztünk, mert 7-kor a város vezetőivel vacsoráztunk. A polgármester asszony, Mariola köszöntött minket, aztán gyorsan megvacsoráztunk. Azért kellett sietni, mert már vártak minket a helyi diákok. Az idén is párokba rendezte Gosia a magyar és a lengyel diákokat, akik rögtön el is kezdtek ismerkedni egymással. Együtt újra besétáltunk a központba, elmentünk a helyi röplabda-csapat, a SKRA bajnoki meccsére. Szerencsét hoztunk nekik, mert 3:0-ra nyertek! Visszasétáltunk a Kubus-ba, a fiúk még ettek a vacsora maradékából, aztán éjfél körül lefeküdtünk aludni.
Megálló Rétságon
Árva vára
A lengyel határ
Ebéd
A szállodánk
Csokoládé-fesztivál a főtéren
Éva a levegőben, almákkal
A zeneparkban
Vacsora a polgármester asszonnyal
Hala Energia
Győzött Belchatow!
Febr. 19.
Hétfőn reggel 8-kor reggeliztünk, aztán fél 10-re mentünk az iskolába. A diákok már vártak minket, megnéztük a prezentációkat (mi is előadtuk a miénket), tanultunk egymástól lengyelül és magyarul, aztán tánc és zene következett. A lengyel diákok hegedültek, táncoltak, énekeltek (pöttöm óvodások is táncoltak nekünk), együtt megtanultuk a polonéz nevű tánc alaplépéseit, aztán eltáncoltuk az elmaradhatatlan belgijka-t. Kettőkor ebédeltünk a Kubus-ban, aztán délután falmászás következett. Utána átmentünk a közeli műfüves focipályára, néhány percig néztük az edzést. Hatkor a Marcepan étteremben pizzát ettünk, aztán hazamentünk a szállodába.
Csoportkép az iskola előtt
Kiállítás
Miczkiewicz
Lengyelül tanulunk!
Dorina, Adri és Robi prezentálnak
Táncbemutató
Polonézt táncolunk
Belgijka
A Kubus étterme
Ebéd
Hala Energia
Eligazítás falmászás előtt
Edzés a műfüves pályán
Pizza-vacsora
Febr. 20.
Kedden reggel 8-kor reggeliztünk, aztán megint az iskolába mentünk. Ezúttal angolórán vettünk részt, a Szent Patrik nap volt a téma, sokat játszottunk, (kincset kerestünk a teremben, bingóztunk), majd különböző jelmezekben fényképezkedtünk. Egykor ebéd a szálláson, aztán kettőre mentünk a könyvtárba. A könyvtár igazgatója fogadott bennünket, majd az egyik könyvtáros mesélt a könyvtár történetéről, arról, hogy nemsokára átadják a gyermekkönyvtár újonnan kialakított játszósarkát, és megtudtuk azt is, hogy a Pál utcai fiúk Lengyelországban is kötelező olvasmány! Ezután egyedi könyvjelzőket gyártottunk, mindenki olyan felirattal, rajzzal díszítette, ami az érdeklődését tükrözi. Ezután a gasztronómiai foglalkozás következett, a lengyel és a magyar diákok háromféle ételt készítettek: zsureket, pirogot és almás süteményt. A végén meg is kóstolhattuk az elkészült finomságokat. Hazamentünk a szállásra és megvacsoráztunk (már aki még tudott enni.).
Kiállítás a folyosón
Ebéd
Cicasimogatás
A városi könyvtár
Pál utcai fiúk
Szarlotka (almás süti)
Zurek
Gombás pirog
Vacsora a Kubus-ban
Lépcső az iskolában
Belgijka
Robi Omegát énekel
Febr. 21.
Szerdán egy órával korábban keltünk, 7-kor már reggeliztünk (levest is kaptunk reggelire, az íze hasonlít a tegnapi zsurekhez, de nem olyan sűrű), valamint volt amerikai palacsinta is. 8-kor indult a busz Wroclaw-ba, 11 óra után érkeztünk meg.
Wroclaw Szilézia történelmi fővárosa, lakosságát tekintve Lengyelország harmadik legnagyobb települése (kb. 670.000 lakosa van) és az egyik legrégibb lengyel város. Történelme során tartozott Lengyelországhoz, Csehországhoz, a Habsburg Birodalomhoz, a Porosz Királysághoz, a Német Birodalomhoz, sőt, 1469 és 1490 között a Magyar Királysághoz is!! (Magyar neve Boroszló.)
A város az Odera folyó két partján fekszik, de van még 4 másik folyója is. Már a 10. században vásártartó joga volt, a tatárjárás után újjáépítették, tagja volt a Hanza-szövetségnek, 1526-tól a Habsburg birodalom része lett, a szláv lakosság innentől fokozatosan elnémetesedett. A porosz, majd a német birodalom része volt, a 2. világháborúban erőddé nyilvánították, emiatt az egész várost lebombázták, az épületek 70%-a elpusztult. A háború után a német lakosságot kitelepítették, helyükre lengyel, ukrán, litván és fehérorosz lakosság költözött. Ma a történelmi óvárost szépen helyreállították.
Először megnéztük a raclawicka-i csatáról szóló panoráma-képet, amelynek a keletkezése, további sorsa, és a kiállítása is hasonlít a mi Feszty-körképünkhöz. A festmény mérete 15x114 méter, 1893 augusztusa és 1894 májusa között készült el, több lengyel festő is dolgozott rajta, de az ötlet Jan Styka-tól származott, akinek az előcsarnokban lévő mellszobrát Stróbl Alajos készítette. A festményhez szükséges vásznak brüsszeli takácsoktól rendelték meg, több darabból varrták össze. Először Lvov-ban volt kiállítva, de a második világháborúban Wroclaw-ba szállították és elrejtették. Csak 1985-ben nyílt meg a rotunda, vagyis az a kerek alaprajzú épület, amelyet kimondottan a festmény kiállítására terveztek.
A kép az 1794. április 4-én lezajlott csatát ábrázolja, amely a Krakkó melletti Raclawice nevű kis falu határában zajlott, a Kosciuszko vezette felkelőkből és önkéntes parasztkatonákból álló lengyel és a Tomszov vezette orosz hadsereg között. (Lengyelország 1772-es felosztása után egészen 1918-ig Oroszország része volt.) Bár a függetlenséget nem sikerült visszaszerezni, de a csatát megnyerték a lengyelek.
Ezután besétáltunk a központba, megnéztük a Városház-tér gyönyörű, színes házait, (közben megkerestük a mindenütt megtalálható manókat), majd fél 2-kor megebédeltünk a Kuzna Smaku nevű étteremben. Ebéd után továbbindultunk, sétáltunk a téren, megint megcsodáltuk a Városháza gótikus épületét, majd megnéztük az egyetem barokk főépületét, majd a valódi óvárost a Tumski-szigeten, amely Wroclaw legkorábban kialakult része, körülötte mindenütt csatornák (az Odera folyó és 4 mellékfolyója), hidak, középen pedig gyönyörű templomok, régi házak, és a katedrális, amit sajnos már közelebbről nem volt időnk megnézni. Ezután visszamentünk a buszhoz, ötkor elindultunk haza és nyolcra már meg is érkeztünk a szállásra. Megvacsoráztunk (carbonara és bundában sült zöldségek), majd alvás.
Zurek reggelire
Beata és az unokák
Megérkeztünk Wroclaw-ba
Rotunda
A csata időpontja
Jan Styka, az ötletadó
Indulunk a körképhez
Az első manó a rotunda előtt
Rynek Ratusz
A gótikus Városháza, előtte a pellengér
Itt ebédelünk
A falakon Klimt reprodukciók
Zsurek
Egyetem
Odera, háttérben a katedrális tornyai
Lakatok a korláton
A Tumski-sziget
A katedrális
Újra a Rotunda
Vacsora
Febr. 22.
Csütörtökön reggel 8-kor reggeli, aztán megint irány az iskola. Ezúttal sportprogram várt ránk, először zumba, aztán pedig sorversenyek, ügyességi játékok, és persze foci. Délben átmentünk a Giganty Mocy-ba, ahol gyorsan megnéztük a kiállítást (tényleg csak végigszaladtunk rajta), aztán pedig a színházteremben az iskolai színjátszókör vezetőjével színházi foglalkozásunk volt. Szituációs játékokat játszottunk, pl. különböző érzelmeket kellett szavak nélkül kifejezni), majd a lengyel és a diákok is előadták a Piroska és a farkas meséjét. Ezután visszamentünk a Kubus-ba, megebédeltünk, délután pedig korcsolyázni voltunk. Vacsora után megint közös buli a lengyel diákokkal, elénekeltük a kedden már megtanult dalokat, táncoltunk, játszottunk este fél 10-ig.
Zumba az iskolában
Fánk
Giganty Mocy
Kiállítás
Színpadon
Ebéd
Jégpálya
Pingvinek
Pirog vacsorára
Belgijka
Sorversenyek
Székes játék
A győztes csapat és nyereménye
Febr. 23.
Pénteken reggeli után beültünk a buszunkba, és megnéztük azokat a szobrokat, amelyek Belchatow különböző részein vannak felállítva, és valamennyit csongrádi művészek (Máté István és Lantos Györgyi) készítették. Először II. János Pál pápa szobrát néztük meg a róla elnevezett téren, aztán a kocsiból megnéztük az "almás kertet", itt egy óriási bronz alma szobor és almával díszített padok láthatók, (hasonló van Csongrád főterén, a templom mellett is), majd megkerestük a legújabb alkotást, a tragikus sorsú Hellwig-házaspárt ábrázoló szobrot a múzeum kertjében. 10-re visszamentünk a szállásra, majd a lengyel diákokkal együtt délig vásárlás következett a Bawelnianka nevű bevásárlóközpontban. 1-kor ebéd, majd ismét buszba ültünk és kimentünk a bányához, ahol megnéztük azt az óriási "gödröt", ahonnan korábban a lignitet bányászták (ez a bánya már kimerült, ezért újat nyitottak a közelben). Visszamentünk a szállóba, majd fél hétkor elindultunk a hivatalos záróvacsorára, ahol Dorina és Adri táncoltak nekünk, Robi énekelt és gitározott, eltáncoltuk a belgijka-t, majd megvacsoráztunk. Elbúcsúztunk egymástól, és fél 10 körül hazaindultunk.
Palacsinta
II. János Pál pápa szobra
Csoportkép
A városi múzeum
Nelli és Stefan Hellwig sírja
Nelli és Stefan szobra
Ebéd
A külszíni fejtés, háttérben az erőmű
Bevásárlóközpont
A búcsúvacsora helyszíne
Dorina és Adri tánca
Vacsora
Robi énekel és gitározik
Febr. 24.
Szombaton 7-kor reggeliztünk, bepakoltunk a buszokba és búcsút vettünk vendéglátóinktól. 8-kor indultunk haza, dél előtt érkeztünk Krakkóba, Először a Wawel, vagyis a királyi vár épülettömbjét néztük meg, (amit gyakran a lengyel Akropolisznak is neveznek), Itt áll a Szent Szaniszló székesegyház, amely azután is a lengyel uralkodók koronázó-temploma és temetkezési helye maradt, hogy a főváros Varsó lett. Az első templomot 1000-ben építették ezen a helyen, majd többször átépítették, így jelenleg több építészeti stílus keveredik benne. A templomban található Szaniszló püspök, (Lengyelország védőszentje), Nagy Kázmér és II. Ulászló síremléke, valamint Hedvig királyné fehér márvány síremléke is. Rengeteg történet, legenda kapcsolódik a székesegyházhoz, sárkányok, harangok, királyok és királynék szerepelnek bennük. A székesegyház része a Zsigmond-kápolna, amely Közép-Európa egyik legfontosabb reneszánsz emlékműve. Sajnos nem tudtunk bemenni a templomba, éppen misét tartottak. Ehelyett sétáltunk a palota reneszánsz udvarán, amelyet a királyi kastély 4 szárnya fog közre, szépen restaurálták a freskókat az emeleti falakon. Ezután megcsodáltuk a kilátást a Visztulára, közben éppen láttuk Krakkó címerállatát, a sárkányt, ahogy tüzet okád.
Ezután lesétáltunk a várból és a Grodzka utcán megkerestük a Szent András templomot, melynek építése 1079-ben kezdődött, így a külseje természetesen román stílusú, viszont egy 1700-as átalakításnak köszönhetően a belseje már barokk stílusban pompázik. Be is mentünk néhány percre a templomba, felvételről ment az igehírdetés, néhány percig mi is csendben hallgattuk. Mellette áll a Szent Péter és Pál templom, amit pontosan 500 évvel később, 1597-ben kezdtek építeni, barokk stílusban. Óriási kupolája római minta alapján készült, előtte a kerítés mentén a 12 apostolt ábrázoló szoborsor.
Ezután a Grodzkán továbbsétálva elértünk a Rynek Glówny-ra, vagyis a főtérre. amely Európa legnagyobb középkori piactere. Itt áll a kéttornyú Mária-templom, amelynek érdekes sziluettje uralja a teret. A templom két tornya nem egyforma, (persze, ehhez is kapcsolódik egy legenda, mely szerint a két tornyot egy testvérpár építette, akik próbálták egymást túlszárnyalni), az egyik 81, a másik 69 méter magas. Míg a wawel-i székesegyház a királyi udvar, addig a Mária-templom a városi polgárok temploma volt. A tér közepén áll a Posztócsarnok (Sukiennice) gótikus épülete, amely 1392-ben készült el, és a város legjelentősebb kereskedelmi épületévé vált. Körben mindkét oldalon árkádok, belül pedig a földszinten kis üzletek, ahol ajándéktárgyakat lehet vásárolni. A posztócsarnok előtt áll Mickiewicz emlékműve, amely a krakkói fiatalok kedvelt találkozóhelye (most demonstrációt tartottak előtte.) A Posztócsarnok túloldalán áll az 1300-ban épült, de 1820-ban lebontott városháza egyetlen megmaradt tornya. A pincéjében (ami az építésekor még a földszint volt) kávézó és pinceszínház működik. A tér délkeleti sarkában áll a Szent Adalbert templom, amely egyike Lengyelország legrégebbi kőtemplomainak, még a tér kialakítása előtt épült, padlója a tér jelenlegi szintje alatt van. Itt volt a találkozónk fél egykor, majd visszasétáltunk a parkolóba.
Továbbindultunk, fél négykor léptük át a szlovák, majd hétkor a magyar határt. Megálltunk Rétságon, elkészültek az utolsó képek és este 10-kor megérkeztünk Csongrádra.
Készülődés
A Kubus előtt
Pihenő valahol Lengyelországban
Krakkó
Wawel
Szent Szaniszló székesegyház
Reneszánsz árkádok
Visztula, lent a sárkány
Grodzka utca
Szent András templom
Szent Péter és Pál templom
Rynek Glówny
Posztócsarnok
Miczkiewicz szobra
Mária-templom
Szent Adalbert templom
A városháza megmaradt tornya
A Posztócsarnok bejárata
Árva vára
Bodega étterem
A sajtbolt bejárata
Csoportkép Rétságon
Források:
Belchatow
2024. február 18-24.
Vasárnap hajnali négykor indultunk Csongrádról, 7 óra előtt álltunk meg Rétságon, éppen akkor kelt fel a nap. Átrobogtunk Szlovákián (Donovaly-ban alig volt hó a lesiklópályán), és 11 óra előtt már átléptük a lengyel határt. Jól haladtunk az autópályán, délután háromkor megérkeztünk Belchatowba. A Kubus-ban Gosia, Anna, Beata és Karolina fogadott bennünket. Ettünk egy kis húslevest, aztán besétáltunk a központba, a főtéren éppen csokoládé-fesztivál volt, körbejártuk az árusokat, (főleg élelmiszert árultak, sajtot, mézet, édességeket) Hazasétáltunk, átöltöztünk, mert 7-kor a város vezetőivel vacsoráztunk. A polgármester asszony, Mariola köszöntött minket, aztán gyorsan megvacsoráztunk. Azért kellett sietni, mert már vártak minket a helyi diákok. Az idén is párokba rendezte Gosia a magyar és a lengyel diákokat, akik rögtön el is kezdtek ismerkedni egymással. Együtt újra besétáltunk a központba, elmentünk a helyi röplabda-csapat, a SKRA bajnoki meccsére. Szerencsét hoztunk nekik, mert 3:0-ra nyertek! Visszasétáltunk a Kubus-ba, a fiúk még ettek a vacsora maradékából, aztán éjfél körül lefeküdtünk aludni.
Megálló Rétságon
Árva vára
A lengyel határ
Ebéd
A szállodánk
Csokoládé-fesztivál a főtéren
Éva a levegőben, almákkal
A zeneparkban
Vacsora a polgármester asszonnyal
Hala Energia
Győzött Belchatow!
Febr. 19.
Hétfőn reggel 8-kor reggeliztünk, aztán fél 10-re mentünk az iskolába. A diákok már vártak minket, megnéztük a prezentációkat (mi is előadtuk a miénket), tanultunk egymástól lengyelül és magyarul, aztán tánc és zene következett. A lengyel diákok hegedültek, táncoltak, énekeltek (pöttöm óvodások is táncoltak nekünk), együtt megtanultuk a polonéz nevű tánc alaplépéseit, aztán eltáncoltuk az elmaradhatatlan belgijka-t. Kettőkor ebédeltünk a Kubus-ban, aztán délután falmászás következett. Utána átmentünk a közeli műfüves focipályára, néhány percig néztük az edzést. Hatkor a Marcepan étteremben pizzát ettünk, aztán hazamentünk a szállodába.
Csoportkép az iskola előtt
Kiállítás
Miczkiewicz
Lengyelül tanulunk!
Dorina, Adri és Robi prezentálnak
Táncbemutató
Polonézt táncolunk
Belgijka
A Kubus étterme
Ebéd
Hala Energia
Eligazítás falmászás előtt
Edzés a műfüves pályán
Pizza-vacsora
Febr. 20.
Kedden reggel 8-kor reggeliztünk, aztán megint az iskolába mentünk. Ezúttal angolórán vettünk részt, a Szent Patrik nap volt a téma, sokat játszottunk, (kincset kerestünk a teremben, bingóztunk), majd különböző jelmezekben fényképezkedtünk. Egykor ebéd a szálláson, aztán kettőre mentünk a könyvtárba. A könyvtár igazgatója fogadott bennünket, majd az egyik könyvtáros mesélt a könyvtár történetéről, arról, hogy nemsokára átadják a gyermekkönyvtár újonnan kialakított játszósarkát, és megtudtuk azt is, hogy a Pál utcai fiúk Lengyelországban is kötelező olvasmány! Ezután egyedi könyvjelzőket gyártottunk, mindenki olyan felirattal, rajzzal díszítette, ami az érdeklődését tükrözi. Ezután a gasztronómiai foglalkozás következett, a lengyel és a magyar diákok háromféle ételt készítettek: zsureket, pirogot és almás süteményt. A végén meg is kóstolhattuk az elkészült finomságokat. Hazamentünk a szállásra és megvacsoráztunk (már aki még tudott enni.).
Kiállítás a folyosón
Ebéd
Cicasimogatás
A városi könyvtár
Pál utcai fiúk
Szarlotka (almás süti)
Zurek
Gombás pirog
Vacsora a Kubus-ban
Lépcső az iskolában
Belgijka
Robi Omegát énekel
Febr. 21.
Szerdán egy órával korábban keltünk, 7-kor már reggeliztünk (levest is kaptunk reggelire, az íze hasonlít a tegnapi zsurekhez, de nem olyan sűrű), valamint volt amerikai palacsinta is. 8-kor indult a busz Wroclaw-ba, 11 óra után érkeztünk meg.
Wroclaw Szilézia történelmi fővárosa, lakosságát tekintve Lengyelország harmadik legnagyobb települése (kb. 670.000 lakosa van) és az egyik legrégibb lengyel város. Történelme során tartozott Lengyelországhoz, Csehországhoz, a Habsburg Birodalomhoz, a Porosz Királysághoz, a Német Birodalomhoz, sőt, 1469 és 1490 között a Magyar Királysághoz is!! (Magyar neve Boroszló.)
A város az Odera folyó két partján fekszik, de van még 4 másik folyója is. Már a 10. században vásártartó joga volt, a tatárjárás után újjáépítették, tagja volt a Hanza-szövetségnek, 1526-tól a Habsburg birodalom része lett, a szláv lakosság innentől fokozatosan elnémetesedett. A porosz, majd a német birodalom része volt, a 2. világháborúban erőddé nyilvánították, emiatt az egész várost lebombázták, az épületek 70%-a elpusztult. A háború után a német lakosságot kitelepítették, helyükre lengyel, ukrán, litván és fehérorosz lakosság költözött. Ma a történelmi óvárost szépen helyreállították.
Először megnéztük a raclawicka-i csatáról szóló panoráma-képet, amelynek a keletkezése, további sorsa, és a kiállítása is hasonlít a mi Feszty-körképünkhöz. A festmény mérete 15x114 méter, 1893 augusztusa és 1894 májusa között készült el, több lengyel festő is dolgozott rajta, de az ötlet Jan Styka-tól származott, akinek az előcsarnokban lévő mellszobrát Stróbl Alajos készítette. A festményhez szükséges vásznak brüsszeli takácsoktól rendelték meg, több darabból varrták össze. Először Lvov-ban volt kiállítva, de a második világháborúban Wroclaw-ba szállították és elrejtették. Csak 1985-ben nyílt meg a rotunda, vagyis az a kerek alaprajzú épület, amelyet kimondottan a festmény kiállítására terveztek.
A kép az 1794. április 4-én lezajlott csatát ábrázolja, amely a Krakkó melletti Raclawice nevű kis falu határában zajlott, a Kosciuszko vezette felkelőkből és önkéntes parasztkatonákból álló lengyel és a Tomszov vezette orosz hadsereg között. (Lengyelország 1772-es felosztása után egészen 1918-ig Oroszország része volt.) Bár a függetlenséget nem sikerült visszaszerezni, de a csatát megnyerték a lengyelek.
Ezután besétáltunk a központba, megnéztük a Városház-tér gyönyörű, színes házait, (közben megkerestük a mindenütt megtalálható manókat), majd fél 2-kor megebédeltünk a Kuzna Smaku nevű étteremben. Ebéd után továbbindultunk, sétáltunk a téren, megint megcsodáltuk a Városháza gótikus épületét, majd megnéztük az egyetem barokk főépületét, majd a valódi óvárost a Tumski-szigeten, amely Wroclaw legkorábban kialakult része, körülötte mindenütt csatornák (az Odera folyó és 4 mellékfolyója), hidak, középen pedig gyönyörű templomok, régi házak, és a katedrális, amit sajnos már közelebbről nem volt időnk megnézni. Ezután visszamentünk a buszhoz, ötkor elindultunk haza és nyolcra már meg is érkeztünk a szállásra. Megvacsoráztunk (carbonara és bundában sült zöldségek), majd alvás.
Zurek reggelire
Beata és az unokák
Megérkeztünk Wroclaw-ba
Rotunda
A csata időpontja
Jan Styka, az ötletadó
Indulunk a körképhez
Az első manó a rotunda előtt
Rynek Ratusz
A gótikus Városháza, előtte a pellengér
Itt ebédelünk
A falakon Klimt reprodukciók
Zsurek
Egyetem
Odera, háttérben a katedrális tornyai
Lakatok a korláton
A Tumski-sziget
A katedrális
Újra a Rotunda
Vacsora
Febr. 22.
Csütörtökön reggel 8-kor reggeli, aztán megint irány az iskola. Ezúttal sportprogram várt ránk, először zumba, aztán pedig sorversenyek, ügyességi játékok, és persze foci. Délben átmentünk a Giganty Mocy-ba, ahol gyorsan megnéztük a kiállítást (tényleg csak végigszaladtunk rajta), aztán pedig a színházteremben az iskolai színjátszókör vezetőjével színházi foglalkozásunk volt. Szituációs játékokat játszottunk, pl. különböző érzelmeket kellett szavak nélkül kifejezni), majd a lengyel és a diákok is előadták a Piroska és a farkas meséjét. Ezután visszamentünk a Kubus-ba, megebédeltünk, délután pedig korcsolyázni voltunk. Vacsora után megint közös buli a lengyel diákokkal, elénekeltük a kedden már megtanult dalokat, táncoltunk, játszottunk este fél 10-ig.
Zumba az iskolában
Fánk
Giganty Mocy
Kiállítás
Színpadon
Ebéd
Jégpálya
Pingvinek
Pirog vacsorára
Belgijka
Sorversenyek
Székes játék
A győztes csapat és nyereménye
Febr. 23.
Pénteken reggeli után beültünk a buszunkba, és megnéztük azokat a szobrokat, amelyek Belchatow különböző részein vannak felállítva, és valamennyit csongrádi művészek (Máté István és Lantos Györgyi) készítették. Először II. János Pál pápa szobrát néztük meg a róla elnevezett téren, aztán a kocsiból megnéztük az "almás kertet", itt egy óriási bronz alma szobor és almával díszített padok láthatók, (hasonló van Csongrád főterén, a templom mellett is), majd megkerestük a legújabb alkotást, a tragikus sorsú Hellwig-házaspárt ábrázoló szobrot a múzeum kertjében. 10-re visszamentünk a szállásra, majd a lengyel diákokkal együtt délig vásárlás következett a Bawelnianka nevű bevásárlóközpontban. 1-kor ebéd, majd ismét buszba ültünk és kimentünk a bányához, ahol megnéztük azt az óriási "gödröt", ahonnan korábban a lignitet bányászták (ez a bánya már kimerült, ezért újat nyitottak a közelben). Visszamentünk a szállóba, majd fél hétkor elindultunk a hivatalos záróvacsorára, ahol Dorina és Adri táncoltak nekünk, Robi énekelt és gitározott, eltáncoltuk a belgijka-t, majd megvacsoráztunk. Elbúcsúztunk egymástól, és fél 10 körül hazaindultunk.
Palacsinta
II. János Pál pápa szobra
Csoportkép
A városi múzeum
Nelli és Stefan Hellwig sírja
Nelli és Stefan szobra
Ebéd
A külszíni fejtés, háttérben az erőmű
Bevásárlóközpont
A búcsúvacsora helyszíne
Dorina és Adri tánca
Vacsora
Robi énekel és gitározik
Febr. 24.
Szombaton 7-kor reggeliztünk, bepakoltunk a buszokba és búcsút vettünk vendéglátóinktól. 8-kor indultunk haza, dél előtt érkeztünk Krakkóba, Először a Wawel, vagyis a királyi vár épülettömbjét néztük meg, (amit gyakran a lengyel Akropolisznak is neveznek), Itt áll a Szent Szaniszló székesegyház, amely azután is a lengyel uralkodók koronázó-temploma és temetkezési helye maradt, hogy a főváros Varsó lett. Az első templomot 1000-ben építették ezen a helyen, majd többször átépítették, így jelenleg több építészeti stílus keveredik benne. A templomban található Szaniszló püspök, (Lengyelország védőszentje), Nagy Kázmér és II. Ulászló síremléke, valamint Hedvig királyné fehér márvány síremléke is. Rengeteg történet, legenda kapcsolódik a székesegyházhoz, sárkányok, harangok, királyok és királynék szerepelnek bennük. A székesegyház része a Zsigmond-kápolna, amely Közép-Európa egyik legfontosabb reneszánsz emlékműve. Sajnos nem tudtunk bemenni a templomba, éppen misét tartottak. Ehelyett sétáltunk a palota reneszánsz udvarán, amelyet a királyi kastély 4 szárnya fog közre, szépen restaurálták a freskókat az emeleti falakon. Ezután megcsodáltuk a kilátást a Visztulára, közben éppen láttuk Krakkó címerállatát, a sárkányt, ahogy tüzet okád.
Ezután lesétáltunk a várból és a Grodzka utcán megkerestük a Szent András templomot, melynek építése 1079-ben kezdődött, így a külseje természetesen román stílusú, viszont egy 1700-as átalakításnak köszönhetően a belseje már barokk stílusban pompázik. Be is mentünk néhány percre a templomba, felvételről ment az igehírdetés, néhány percig mi is csendben hallgattuk. Mellette áll a Szent Péter és Pál templom, amit pontosan 500 évvel később, 1597-ben kezdtek építeni, barokk stílusban. Óriási kupolája római minta alapján készült, előtte a kerítés mentén a 12 apostolt ábrázoló szoborsor.
Ezután a Grodzkán továbbsétálva elértünk a Rynek Glówny-ra, vagyis a főtérre. amely Európa legnagyobb középkori piactere. Itt áll a kéttornyú Mária-templom, amelynek érdekes sziluettje uralja a teret. A templom két tornya nem egyforma, (persze, ehhez is kapcsolódik egy legenda, mely szerint a két tornyot egy testvérpár építette, akik próbálták egymást túlszárnyalni), az egyik 81, a másik 69 méter magas. Míg a wawel-i székesegyház a királyi udvar, addig a Mária-templom a városi polgárok temploma volt. A tér közepén áll a Posztócsarnok (Sukiennice) gótikus épülete, amely 1392-ben készült el, és a város legjelentősebb kereskedelmi épületévé vált. Körben mindkét oldalon árkádok, belül pedig a földszinten kis üzletek, ahol ajándéktárgyakat lehet vásárolni. A posztócsarnok előtt áll Mickiewicz emlékműve, amely a krakkói fiatalok kedvelt találkozóhelye (most demonstrációt tartottak előtte.) A Posztócsarnok túloldalán áll az 1300-ban épült, de 1820-ban lebontott városháza egyetlen megmaradt tornya. A pincéjében (ami az építésekor még a földszint volt) kávézó és pinceszínház működik. A tér délkeleti sarkában áll a Szent Adalbert templom, amely egyike Lengyelország legrégebbi kőtemplomainak, még a tér kialakítása előtt épült, padlója a tér jelenlegi szintje alatt van. Itt volt a találkozónk fél egykor, majd visszasétáltunk a parkolóba.
Továbbindultunk, fél négykor léptük át a szlovák, majd hétkor a magyar határt. Megálltunk Rétságon, elkészültek az utolsó képek és este 10-kor megérkeztünk Csongrádra.
Készülődés
A Kubus előtt
Pihenő valahol Lengyelországban
Krakkó
Wawel
Szent Szaniszló székesegyház
Reneszánsz árkádok
Visztula, lent a sárkány
Grodzka utca
Szent András templom
Szent Péter és Pál templom
Rynek Glówny
Posztócsarnok
Miczkiewicz szobra
Mária-templom
Szent Adalbert templom
A városháza megmaradt tornya
A Posztócsarnok bejárata
Árva vára
Bodega étterem
A sajtbolt bejárata
Csoportkép Rétságon
Források:
