Cserkeszőlő
2024. szeptember 8.
Az utolsó meleg nyári hétvégén kirándulni indultunk holland barátnőmmel, Erica-val és belga barátnőjével, Nathalie-val. A 8.11-es vonattal indultunk Szentesre, majd onnan tovább Kunszentmártonba. Innen busszal mentünk tovább Cserkeszőlőre, a két átszállás ellenére egy óra alatt ott voltunk, minden vonat és busz percre pontosan érkezett. Mivel Erica magyarul tanul, felírtam neki a legfontosabb mondatokat, szavakat, így a vonaton magyarul kérte a menetjegyet.
Csongrád, vasútállomás
Kunszentmárton, vasútállomás
Cserkeszőlő, buszmegálló
Cserkeszőlő egy 2100 fős község Jász-Nagykun-Szolnok vármegye déli részén, a Tisza és a Hármas-Körös között. A vármegye egyik legfiatalabb települése, korábban Tiszakürthöz tartozott, csak 1952-ben lett önálló település. A középkorban kunok és jászok éltek itt, akik hadiszolgálattal tartoztak a királynak. A környék ura (Steöszel József) már 1742-ben adott homokos területeket szőlőtelepítésre a kunszentmártoni, csépai és tiszaugi lakosoknak, majd a 20. század elejétől egyre jelentősebb lett a szőlő- és gyümölcstermelés. 1943-ban szénhidrogén-kutató fúrás során 83 fokos, nagy mennyiségű ásványi anyagot tartalmazó termálvizet találtak itt, azóta a település fő vonzereje a reumás és egyéb betegségeket gyógyító hévíz.
9.18-kor érkeztünk meg, először sétáltunk egy kicsit a városban, megnéztük a fürdő bejáratát, végigsétáltunk a Fürdő utcán kialakított árnyékos sétányon, amelyet végig üzletek szegélyeztek. Az utca végén két templom áll egymás mellett, mindkettő elég modern. Először a református templomot néztük meg, amelyet két holland város (Nijmegen és Wieringerwerf) adományából építettek 1997-ben. 2014-ben adták át a Czestochowa-ban készült bronzharangját.
A fürdő bejárata
A református templom
Erica a táblával
Erica és Nathalie
Harangtorony
A református templom a harangtoronnyal
Ezután megnéztük a vele szemben álló katolikus Szent Bendek templomot, amelynek építése a 90-es években kezdődött, és 2005-ben szentelték fel. Ez az ország egyetlen Szent Benedek temploma.
Szent Benedek templom
Betlehem ... helyett szüreti életkép
Petőfivel
Mivel közben 10 óra lett, kinyitott a Csipkeház, így elsétáltunk a Szabadság utcában lévő bemutatóházba. Egy kedves hölgy, Révész Márta fogadott bennünket mesélt a csipkeverés történetéről, megmutatta az általa készített, zsűrizett munkákat. (Részletek és több kép itt.)
Csipkeház
A földszinti bemutatóterem
Erica-val és Nathalie-val az emeleti teremben
Miután megcsodáltuk a kiállítást, vettünk képeslapot és ajándékokat, elindultunk vissza a városba. Miután egy parkban pihentünk egy kicsit az árnyékban, visszasétáltunk a fürdőhöz, ettünk egy sajtos-tejfölös lángost, mivel Nathalie még sohasem kóstolta.
Pihenő a parkban
Park
Lángos
Szarkafészek falatozó
Miután erőt gyűjtöttünk, nekivágtunk a következő célunkhoz, a kastélyhoz vezető hosszú gyalogútnak. Kb. 3 kilométeres séta várt ránk a település nyugati végénél fekvő Baghy-Szinyei Merse kúriáig. Szerencsére az autóút mellett végig kerékpárút vezet, így biztonságban voltunk, bár néhány fának is nagyon örültünk volna, mert éppen dél volt, és erősen tűzött a nap. Próbáltunk stoppolni, de szinte minden kocsi tele volt. Végül pontosan félórás gyaloglás után megérkeztünk a kastély borpincéje elé.
Dekoráció a kertben
Megérkeztünk!
Először a borpince épületét láttuk meg, itt kicsit pihentünk az árnyékban, ittunk egy kis hideg vizet, majd továbbsétáltunk a néhány méterrel feljebb álló kúriához.
A borpince bejárata
Pillantás a pincébe
A Baghy-Szinyei Merse kúria szépen felújított épületében megnéztük a vadászati, gobelin, és fafaragó kiállítást, a rendezvénytermet, megkóstoltuk a helyi bort, vettünk a híres borkocsonyából. (Részletek és több kép itt.)
A Baghy-Szinyei Merse kúria
Hinta a kastély előtt
Nathalie a hintán
A kastély nyugati oldala
Vadászati kiállítás
Szinyei Merse Félixné könyvei
Fafaragó kiállítás
Gobelin kiállítás
Díszterem
Kunsági viseletek az Alföld néptáncegyüttestől
Helyi borok
Borkóstoló
Miután a kastély mellet az árnyékban elfogyasztottuk a bort, megnéztük a borospincét, amely a kastély mellett épült egy homokbucka alatt. Az Alföldönön egyedülálló, akár 140 fő befogadására is alkalmas borospince 1983 óta műemléki védelem alatt áll. A kúriából a hölgy beengedett minket és közben elmesélte, hogy a kéthajós pincében egykor a két fal mellett álltak a hordók, amelyek olyan óriásiak voltak, hogy egy ajtón keresztül másztak bele, amikor tisztítani kellett. Ma már nem készítenek itt bort, (a borkóstolón egy helyi pincészet borait kínálják), a pincében rendezvényeket, lakodalmakat tartanak.
A pince szellőzőnyílásai a bucka tetején
A bucka mögött a borpince épülete
Pult a pincében
Lejárat a pincébe
A kéthajós, boltozatos pince
Itt álltak régen a hordók
Borkínálat
Miután kijöttünk a hűvös pincéből, felkészültünk a hosszú gyaloglásra vissza a városba, de ezúttal óriási szerencsénk volt: egy autó állt az út szélén, egy házaspár éppen a fürdőbe igyekezett, és némi rábeszélésre hajlandóak voltak magukkal vinni bennünket. Így néhány perc alatt a városközpontban voltunk, még várnunk is kellett a buszra. Kihasználtuk az időt és átismételtük a reggel tanult szavakat, mondatokat. 15.45-kor indultunk Kunszentmártonba, ott pont elértük a 16.00 órás vonatot, Szentesen átszálltunk és háromnegyed ötkor már Csongrádon voltunk. Elbúcsúztam Erica-éktól és hazabicikliztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése